A mantra negatív hatása

A mantrák szinte egyidősek az emberiséggel, viszont az évek során teljesen félreértették jelentőségüket. Ez különösen a 19-20-21. századra érte el tetőfokát.

Napjainkban is számos felhasználása van. Az önfejlesztő világ maradéktalanul beépítette oktatási rendszerébe, viszont az ezoterikus ill. spirituálisnak mondott rendszerek sincsenek lemaradva.

Miből adódik a félreértés a mantrák használatánál manapság?

Réges régen a mantrákat arra használták, hogy segítségükkel a mindennapok dolgaiból kiszakadjanak, az elméjüket mentesítsék a gondolatok ide-oda cikázásától, vagy ma úgy mondanánk: lecsendesítették az elméjüket a mantrák segítségével.

A mai modern korban az esetek nagy százalékában arra használják a mantrákat, hogy a vágyott dolgokat megkapják. Sajnos A Titok c. film indította el a mantra ilyen irányú tömeges felhasználását, aminek egyenes következménye lett az emberiségre gyakorolt negatív hatás.

Milyen negatív hatásról beszélek?

Például számos esetben használják a vágyott (fizikai) dolog ún. “bevonzására”: ennyi vagy annyi pénzem van, ilyen nagy házam van, ilyen és olyan autóm van, ilyen és olyan állásom stb.

Mi ezeknek a negatív hatása? Amennyiben igaz (azaz tényleg ez a valóság), akkor semmilyen. De ha a valóság teljesen más, akkor ezzel gyakorlatilag saját magunkat csapjuk be, mivel ez most nem a valóság. Márpedig ha a valóság más, akkor ez egy vágy marad a jövőben. Ezzel pedig azt erősítjük, hogy most nincs így, azaz pont az ellenkezőjét érjük el: tudatosítjuk magunkban, hogy nincs annyi pénzünk, nincs olyan házunk, autónk, állásunk stb. Tehát a HIÁNYT erősítjük magunkban. És ezért nem teljesül az emberek többségénél a vonzás törvénye sem.

Mindezt a szellemi irányzatok is átvették, csak nem fizikai dolgok esetében, hanem pl. béke, megvilágosodás stb. tulajdonságok, képességek kapcsán.

Az eredmény ugyanaz: a mantrákkal ilyen formában csak a hiány erősödik!

Minél többet csináljuk, annál nagyobb lesz a hiány, és pont az ellenkezőjét érjük el vele, mint amiért elkezdtük csinálni. Hogy a hiányt megszüntesse az ember, sok mindenre képes: tanfolyamra, “Gurukhoz”, összejövetelekre, közösségekbe jár, hogy ezt a hiányt megszüntesse, amit ő okozott magának.

Pedig a megoldás egyszerű (de nem könnyű):

LÉGY ÖNMAGAD MESTERE, BARÁTOM!

Spiritualitás Mindenkinek!

A minap szembe találkoztam egy vitával, mely egyre többször előfordul a spirituális (inkább ezoterikus) körökben. Régebben írtam is egy cikket ezzel kapcsolatban, viszont a feleségem újabb megvilágításba helyezte a dolgokat. Így hát ezt figyelembe véve újra írom.

Spiritualitás mindenkinek!

Mindig hivatkoznak az ősi sámánokra, gyógyítókra, tanítókra stb, hogy ők is pénzt (fizettséget) kaptak. Csak van egy fontos különbség: ők nem a pénzért csinálták a tevékenységüket! Bíztak az Univerzumban, nem féltek, tudták hogy ha ők adnak másoknak, akkor kapni is fognak. Nem árazták be magukat!

Sokszor hangoztatják egyes “segítők”: csak annak van értéke, amit pénzért kapnak az emberek. Buddha is pénzért árulta tanításait? Jézus? És a többi régen élt tanítóval mi a helyzet? Akkor azok tanítása értéktelen, mert nem kértek pénzt érte? A mai napig az ő tanításaikat szajkózzák (nem mellesleg pénzért). Akkor hogy is van ez?

Ne ítélkezz! – hangzik sokak szájából. De mit is jelent ez? Az adott dolog nem jó, és nem rossz. Nem tartom rossznak vagy jónak. Ezt jelenti. Elfogadom olyannak, amilyen. Mégis vannak “jó” energiák, “rossz” energiák, pozitív és negatív, stb. Furcsa ezeket egy “spirituális” segítőtől hallani.

A spirituális világban elfogadott, hogy mindenki a másik tükre, utat mutat, miben “kell” fejlődni, merre vezet az útja. De érdekes módon nem fizetünk mindenkinek, pedig azok az emberek is a segítőink, akik az életünk részei, hiszen mutatják az utunkat. Mégis ha valaki kiteszi a “segítő” címkét, mindjárt elkérhet ugyan azért a “munkáért” több tízezret akár.

Spiritualitás mindenkinek! Szép és hangzatos szavak, azonban a valóságban nagyon nem ez a helyzet. Pont a pénz által különítünk el embereket a lehetőségtől, hogy az úton segítséget kapjanak. Megkülönböztetünk embereket, akinek van pénze ezekre a dolgokra, azoktól akiknek nincs. Pont a pénzzel különítünk el embereket a spiritualitástól. És sokszor tapasztalom “segítők” részéről, hogy elítélik azokat az embereket, akiknek nincs pénze a “spiritualitásra”.

Pedig nagyon egyszerű a helyzet: a spiritualitás mindenhol ott van. A hétköznapjainkban, a munkánkban, mindenben, amit teszünk, vagy nem teszünk, az álmainkban stb.

Egy feladatunk van csak: vegyük észre a spiritualitást ott, ahol vagyunk, abban a pillanatban, és fogadjuk el az adott pillanatot úgy, ahogyan azt kapjuk és ne pakoljuk rá az EGO kondícináltságából fakadó tanult dolgokat.

Légy Önmagad Mestere!